Raktári este

Mármint mi, a raktári dolgozók mentünk el egy estére, kicsit kirúgni a hámból. Kb. egy éve van tervben a dolog, de valahogy sose sikerült összehozni. A lényege a dolognak, hogy a dolgozók összefogtak, egyeztettünk egy időpontot ami mindenkinek jó, egyeztettünk a munkaügyisekkel, és elmentünk a szállodalánc egyik éttermébe, ahol egy jót vacsoráztunk. Hála annak, hogy rajtam kívül mindenki tizen éve dolgozik a láncnál, az étteremben a séf fogadott minket és a vacsora alatt személyesen felügyelte a kiszolgálásunkat, beszélgetett velünk.
A vacsora az étteremre jellemző házi salátákkal kezdődött, a tálacskákat többször is cserélték, majd jött egy kebab, saslik, máj egyveleg. Welcomedrinknek valami mentolos arakos (ez valami helyi pálinka) italt kaptunk, amiből mindnyájan repetáztunk, majd a vacsorához ki ki sört kért magának.
Elvileg vihettünk volna hozzátartozót is a vacsorára, őutánuk kellett volna fizetni dolgozói kedvezmény mínusz 25%-os árat, de úgy alakult, hogy senki nem hozott senkit.
Végeredményül a kiszolgálás, a menü, a hangulat minden csillagos 5-öst érdemelt, így mindenkinek csak ajánlani tudom, hogyha Eiláton jár akkor nézzen be a Royal Garden szállodában található Izraelit étterembe!

13

Ennyi hónapja költöztünk. Illetve azóta költöztünk még egyszer, de az csak pár háznyi volt, nem egy kontinensnyi. Szóval ha valaki még nem tudná, elhagytuk Európát, és most Ázsiában élünk, nem távol, csak itt a Közel-Keleten. Azon belül is Izraelben, a Vörös tenger csücskében, Eiláton.

Elég sok oka volt annak, hogy így döntöttünk, hirtelen nem is tudnám felsorolni őket, de a lényeg, hogy egy percre se bántuk meg a döntésünket.
Miután kijöttünk három napon belül már munkát is vállaltunk szállodában, én raktáros lettem, míg a Zasszony szobalány. Én egészen jól boldogultam a nyelvvel is, ami a Zasszonynak bizony gondot okozott, mert hiába tanult éveken keresztül Talmudot meg egyéb irodalmat héberül, hiába tanított is ivritet, a beszélt, illetve inkább hadart nyelvvel meggyűlt a baja. Minket egészen hamar nagy meglepetés is ért, mert akárhogy is számoltunk, a havi fizetésünkből nem csak meg tudtunk élni, de még maradt is, és ez a magyar viszonyok után egészen szokatlan volt. Egy hónap után nekivágtunk az önálló lakáskeresésnek a munkásszállás helyett. Viszonylag gyorsan sikerült is találnunk egy megfelelőt, és amin időnként most is elcsodálkozunk az albérlet kifizetése után - a számlákat egyszerűen észre se vesszük mikor levonják, olyan kevés - még mindig kényelmesen megélünk a pénzünkből.
Az új lakásba való költözés után talán két héttel jöttek az első vendégek: volt szomszédok utánunk hozták a kutyánkat, és itt voltak egy hétig. Velük jutottunk el a Delfináriumba, ami egy csalódás volt, mert ha nem fizet az ember több, mint 300 shékelt azért, hogy a delfinekkel úszhasson, akkor csak egy homokos strand az egész, és néha a távolban látni pár vízből kiugró delfint. És eljutottunk az Óceanáriumba is, ami viszont hatalmas élmény volt. hatalmas akváriumok bennük cápák ráják, óriásteknősök, különleges halak, illetve egy torony, aminek kivételesen az alja az érdekesebb, besétálhattunk a tenger alá és az ablakokon keresztül csodálhattuk az élővilágot, ezenkívül még egy üvegfenekű hajóval is tettünk egy kört természetesen vezetéssel egybekötve. Többszáz képet készítettünk fejenként.
Voltunk egynapos túrán Jeruzsálemben és Tel-Avivban, kezdetnek buszoztunk 5 órát Jeruzsálemig, aztán ott elmentünk a Siratófalhoz, majd csavarogtunk kicsit Meásárimban, és irány Tel-Aviv, pontosabban Bnei Brák. Itt meglátogattuk a nagyapám sógornőjét, kicsit beszélgettünk, majd repültünk vissza Eilátra.
Énnekem nagy szerencsém volt a munkahellyel (bár január februárban csak heti 12 órát dolgoztunk, ami a fizetésen is meglátszott), azóta is ott vagyok, és szeretem csinálni a dolgom, de a Zasszony nem volt ilyen szerencsés. Tavasszal jött az, hogy már nem bírja tovább, és itt ő befejezi, de akkor még rá lehetett beszélni, hogy dolgozzon még ott egy-két hónapot, aztán segítenek neki a váltásban. Ő korrektül végig is dolgozta a két hónapot, de aztán mégse segítettek neki, így végül maradt a felmondás és keresett munkát szállodán kívül. Pár nap alatt talált is új helyet, így most egy ruhaboltban eladó, és sokkal boldogabb is, mint a szállodában volt.
A várost, ami tulajdonképpen egy kisváros rengeteg szállodával már elég jól sikerült megismerni, szinte az egészet bejártam már gyalog, kialakultak megszokott útvonalak is. Mi a legújabb részén lakunk ezt a házat is valamikor a 90nes években építették, de még most is épül a környék.
Hát dióhéjban ennyi minden történt itt velünk eddig.